A karácsonyi asztal
Karácsony este, amikor összegyűlik a család, mindenki szépen felöltözve várja a gyertyagyújtást, a csengőszót, a vacsora is ünnepi körülmények között kerül az asztalra. Nem volt ez másként régen sem. A hagyományos parasztiház legtiszteltebb bútora az asztal volt, hiszen a fontos dolgok körülötte zajlottak. A mai szokásokkal ellentétben az asztal beterítésére mindig jelentős, ünnepi alkalomkor került sor. Karácsonykor piros csíkos abroszt tettek fel, melynek színe az örömöt jelképezte. Sőt az ünnep hangsúlyozására helyenként két-három abroszt is fölterítettek, mégpedig a nap járásával megegyezően. Az ország különböző területein más-más divat volt a karácsonyi asztal terítésének módjában, de abban mindenütt megyegyezett, hogy a karácsonyi abroszt varázserejűnek tartották. Például abból vetették a gabonát, beteget takargattak vele, annak hitében, hogy bőséget, egészséget hoz. Az abrosz alá vagy az asztal alá szalmát tettek, a keresztény magyarázat szerint a betlehemi jászolra emlékezve, a pogány hit maradványaként pedig azért, mert ilyenkor a már eltávozott szeretteink is velünk vannak, s azoknak vetnek így jelképes ágyat. Az asztal alá ilyenkor gyakran kerültek a hétköznapok fontos kellékei: ekevas, borona, kapa, fejsze, járom, lószerszám, gabonával teli kosár, melyek szerencsés használatától függött a parasztember egész jövő évi termése. A szépen terített karácsonyi aszatal ma is emeli az ünnep fényét, és dicséri a gazdaasszony ügyességét, ízlését!
Régi
_____________________________________________________________
Új